lét-tér 2011 (space of existence)

"Két lét" című kiállítás megnyitója
("Dual existence" exhibition)
(2011. május 31.)

Kalandos vállalkozás egyszerre két nő alkotóvilágába merészkedni. Annak ellenére az, hogy az őket bemutató személynek őszintén feltárulkoznak, "színt vallanak", hogy általa a nézőnek segítséget nyújtsanak műveik értelmezéséhez és befogadásához. Némi elfogultsággal tekintek műveikre: hiszen mindig valami különös ízt és színt kapnak a képek a női kezektől a női lélek által vezettetve. Női mivoltukból különös finomság és érzékenység, empátia fakad: a képfelület mögül - vagy benne rejlően - gazdag érzelmi töltés sugárzik, amely közelről érint meg bennünket. Ez a hatás elsődlegesen női sajátosság. Következésképpen nem biztos, hogy tárgyilagossággal sokra megyünk a festőnők esetében. Kettősen rejtőzködőek a női művészek. Igazi valójukat szemérmes szorongással, sőt kétellyel fedik fel, sokszor gátlást hordozva tevékenységük miatt a férfi művészek társadalmában. Pedig már egy jó ideje tudhatjuk a tényleges egyenjogúsodás folyamatának ismeretében, hogy nincs külön női és férfiművészet, csak Művészet van, mely létrehozásában egyenlő eséllyel indulhat férfi és nő, amennyiben erre képesek és alkalmasak. Sokan állapítják meg, hogy a szakma elnőiesedett. Manapság ugyanis sokat találkozunk a képzőművészetben a nők kiemelkedő, tiszteletre méltó teljesítményeivel. Az ún. gyengébb nem képviselői sokszor markáns formát mutatnak, határozott léptekkel és kitartóan járják be pályájukat.
Bubla Éva és Laczkó Andrea párosa számtalan lehetőséget kínál, ha azonosságukat és különbözőségüket vizsgáljuk. A "két lét" címadás inkább a különbségekre helyezi a hangsúlyt, annak ellenére, hogy elfogadták egymást szellemi társnak, társ kiállítónak. Festményeiket nézve nagyon lényeges a nézőpontunk megválasztása, annak sokszori elmozdulása. Nyomon követhető a megszerzett élményanyag, látvány-élmény és a belőlük építkező széleskörű gondolati-, filozófiai-, emocionális háttér. Mindketten a lét formáit, átalakulásait, változatait keresik és prezentálják.
A lét igazi arcát csak ritkán láthatjuk meg: állandóan IDŐFÁTYOL takarja, a művészet képes arra, hogy valójában mutassa meg. A képalkotás folyamatában a külső és a belső képek az ember személyiségének megfelelően jönnek létre: a képekkel való azonosulás a párbeszéd feltétele.
A két festő jóformán frissiben diplomázott a Rajztanszéken, azonos alaphelyzetből indulnak: igényes szellemiség, friss látás, a KÉP valóságos tisztelete, a becsületes festői alapállás.
A kiállítás képei közé kerülve megérintett a valós és képzeletbeli világ egybeforrottsága. Az érintés tiszta forrásából érkezett. A képek barátságosan körülvettek, csöndesen megszólítottak. Fölszabadultan éreztem magam: a belső sugallatok és érzések segítségével kialakult egy mélyebb kapcsolat a megértést segítve. Ez a lét SZIMFÓNIÁJA. Átváltozás a sötétből a világosba. Az örök változás, és az örök mozdulatlanság. LÉTSZÖVET. MEDITÁCIÓ, látomás, képemlékek, tárgydarabok, termékeny várakozás, föleszmélés. Híd és KAPOCS köztem és a képek között.
Bubla Éva élénk, derűs, vidám színvilága az önfeledt, boldog gyerekkort idézi. Ugyanakkor csodavárók is lehetünk. Szabadságot, szép hangulatot árasztanak vásznai. Mindenben megtalálja témáját: lát és belelát. Szereti a festék képlékeny anyagát, hagyja élni, csorogni. Hangulatai mögött egy megértett, változataiban újat adó ÉLET-TÉR jelenik meg, vagy egyszerűen a lét.
Azonos festő utat jár be Laczkó Andrea. Viszont ő a parányi mikroszkopikus tárgylemezektől indul, de akár egy faldarab, akár egy vakablak, vagy egy lebegő szikla kerülhet útjába. A parányi színfolt világának kapcsológombja, ablak, amelyen átszivárog az idő, és ugyanakkor az ember belső és láthatatlan külső világa egybetartozóan, mégis kozmikus méretekben ölt testet. Az idő szorításában létezve a materiális és szellemi átjárhatóan összefonódik. Az erős szín letompul, monokrómmá válik, nyugodt kiegyensúlyozottságot közvetítve, hogy majd a fehér dicsőségesen elfedjen mindent.
A látás folyamatában meghatározó a valamihez hasonlítás, a felismerés öröme. A megismert tudás egy másik síkon érvényt szerez magának, kibújik rejtőzködő burkából és a szemlélődő ember a felismerés örömével tudatosítja: átéltem már hasonlót, ráébred az "egyszer már volt ilyen" - a "déja vu" élményére. A dolgok látszólagos keveredése, összevisszasága ugyanis egy tisztán kivehető rendszer szerint, ismétlődésekben növekszik és csökken, árnyékba merül és magát EGY MÁS DIMENZIÓBAN láttatva fényre kerül. Gondolatban, érzésekben készülünk egy szép eseményre, egy különös szép kiállítás kapcsán létünk ünnepi állomására. Mondhatjuk: csodavárók is lehetünk. Szomjasak vagyunk, hiányzik létünkből valamilyen hely, ahol valóban boldogok lehetünk. Hiányzik valami, valamilyen hely a lelkünkből, valamilyen hely a szívünkben betöltetlen.
Az a művész, aki minden pillanatában éberen átéli a világot, mesterségének magasfokú alkalmazásával képes megjeleníteni álmait, lelki utazásait, derűjét, szorongásait, az élet sötét oldalát is, a látók palástját viseli és a parányok előtte óriásokká válnak. Kérem, legyenek részesei.

Pataki Ferenc
festőművész


"Az élet valamiféle próbaút... A szellem útja az anyagon keresztül, és mivel a szellem utazik, benne élünk."   
(Fernando Pessoa: A kétségek könyve)

Út a végtelenbe   2011
(the road to infinite)
(akril, farost, 20x20 cm)
Bábel   2011
(Babel)
(akril, farost, 20x20 cm)
Támpont  2011
(pivot)
(akril, farost, 20x20 cm)

Fenn 2011
(up)
(akril, farost, 20x20 cm)
Hajtás   2011
(shoot)
(akril, farost, 20x20 cm)
Távolba   2011
(faraway)
(akril, farost, 20x20 cm)
Vakablak   2011
(dead window)
(akril, farost, 50x50 cm)
Fény  2011
(light)
(akril, farost, 50x50 cm)
Lét-szövet I   2011
(existence-tissue I)
(akril, farost, 50x50 cm)
Lebegő hegy   2011
(floating mountain)
(akril, farost, 50x50 cm)



Feljáró  2011 
(staged)
(akril, farost, 42x20 cm)
 Átjáró II  2011
(way through II)
(akril, farost, 20x20 cm)

 

Átjáró III  2011
(way through III)
(akril, farost, 20x20 cm)