Jelenés I. 2014
(Phantasm I.)
(vegyes technika, farost, 50x35cm)
Jelenés II. 2014
(Phantasm II.)
(vegyes technika, farost, 50x35cm)
Jelenés III. 2014
(Phantasm III.)
(vegyes technika, farost, 50x35cm)
Jelenés IV. 2014
(Phantasm IV.)
(vegyes technika, farost, 50x35cm)
Találkozás I. 2014
(Meeting I.)
(vegyes technika, farost, 50x50cm)
Találkozás II. 2014
(Meeting II.)
(vegyes technika, farost, 50x50cm)
Varázslat I. 2014
(Magic I.)
(vegyes technika, farost, 50x50cm)
Varázslat II. 2014
(Magic II.)
(vegyes technika, farost, 50x50cm)
Távozás 2014
(Leaving)
(vegyes technika, farost, 50x70cm)
Laczkó Andrea és Peták Mária
„Lenyomatok” című
kiállításához
kiállításához
A festészet alapvetően magányos műfaj: az alkotó ember privát és zárt világa szinte tabu. Ismerve az alkotás küzdelmes, nehéz folyamatát – nem csodálkozhat azon az egyszerű földi halandó, hogy a művész jóban van az égiekkel. Ezért is megfogalmazhatatlan, megmagyarázhatatlan az igazi művek létrejötte. A festőmesterség tanulása, elsajátítása, annak szorgalmas gyakorlása olyan alapvető követelmény, amely nélkül senki sem kapja meg az engedélyt arra, hogy bejuthasson a művészet birodalmába. Csak becsületes, állhatatos munka vezet el a „terra incognitá”-hoz, ahonnan már megkaphatja az isteni segítséget. Itt ráismer a világ igazi valóságára és felismerheti saját isteni énjét. A teremtés során az emberbe nemcsak a fejlődés kódját ültették be, de az arra alkalmasokba a művészi hajlamot és a láthatatlan világ képeit is beleégették. Az ihletett munka során szép sorjában belső világából feltárulnak a kincses emlékek, ráismer az elraktározott, elfeledett képekre. Az alkotások kevés kivételtől eltekintve közszemlére bocsátatnak, a kiállításon láthatóvá válnak magányosan végzett munkájának eredményei, szellemi utazásának lenyomatai.
A most nyíló kiállítás két festőnő, Peták Mária és Laczkó Andrea közös vállalkozása. Nem első megmozdulásuk ez, kettősük nem „ad hoc” jellegű. Mondhatni: egymásra találtak. A rátalálás magnetikus ereje, hogy megbecsüljék egymást, ragaszkodjanak egymáshoz, de főleg megértéssel forduljanak egymás művészi törekvései felé. Bár a kiállítás címéül választott „LENYOMATOK” első ránézésre valamilyen grafikai eljárást sejtet, ebben az esetben a nyomóformát – dúcot – be kell helyettesíteni a kitágult belső világ képeivel, így az anyagban láthatóvá tett művek szellemiségük, egyéni érzelmi világuk, képzelőerejük, álmaik, látomásaik lenyomatai. „A dolgok alkotják álmaim anyagát; ezért figyelem olyan elrévedően, összpontosított figyelemmel a külső világ bizonyos részleteit. Ahhoz, hogy életszerűvé tegyem az álmaimat, tudnom kell, hogy a valóságos tájképek és az élő személyek miképpen jelennek meg számunkra. Mert az álmodó látásmódja nem olyan, mint annak a látásmódja, aki látja a dolgokat.” – írja Fernando Pessoa A kétségek könyvé-ben.
Ebből a nézőpontból vizsgálva Peták Mária munkáinak emberi vonatkozása, érzelmi töltése szembetűnő. Címadásai pontosak, a Lendület és a Hullámok tánca utal a mozgás dinamizmusára. Szabadjára engedi, de ugyanakkor megzabolázza nyugtalan vonalait, idegrángásait, a vonalszövevényei mögé mélytónusú színfoltokat helyez. Olvasni kell kódolt üzeneteit, az önmagát megmutató impulzív alkotó viaskodásait, kétségeit, küzdelmét egy új fogalmazású képi nyelv megteremtésére. A három képből álló Pillanatok című műve szenvedélyes, drámai, ugyanakkor finom rezdülésekből álló emberi helyzetkép, időtlenséget sugall. Megrendítő erejű a fiatalon elhunyt festőbarát Kereszty Zsolt emlékére festett két képe. Mély érzelmeket közvetít, az izzó színfoltok, kavargó vonalak, vonalszövevények a kép mélyéről fölsejlő lélek-alakzat megtartását szolgálják. Szemlélve katarzist sugall.
A kiállító terem másik falán ünnepélyes rendben vonulnak föl Laczkó Andrea fehér képei. Légiesek, alig színesek. A fölsorakozó festmények alig előtűnő alakzatait kísérő fehér háttér régi képek – ikonok – aranyfüst hátterének transzcendens jelentését helyettesítik. Elválaszt és összeköt, találkozást, párbeszédet indukál. Azt az állapotot fedi föl, amikor az alkotó embernek éber állapotában jelennek meg álmai. A képzelet csak akkor tud igazán működni, ha van megélt, átélt valóságélménye. Az alkotóemberbe kódolt belső világ képei így kerülnek „felszínre”. Laczkó Andrea a festés folyamán átéli az ős-káosz állapotából kiindulva a rend felé haladást, visszafelé építkezik – szavai szerint. A tiszta fehér mezőből kirajzolódó angyal – ember – ördög figurációk nemcsak a kompozíció zárt – belül szabad – egységét színesítik, hanem utalások az összetartozásokra és a távozásokra. Közelítés – érintés – távozás. Két kép címe a Varázslat. Az örök körforgás és változás pillanat lenyomatai. Égi jelek. Jelenések. Akár idézhetjük az Írást: közelebb vagyunk az Éghez. Szárnyak suhogása hallatszik.
Pataki Ferenc
festőművész
